Kérdés:

Kedves Imre bácsi! Én szeretem az Úr Jézust, de nagyon félek megvallani Őt, mert félek a kortársaimtól hogy kiközösítenek még jobban. Nagyon kettős az életem, mert szeretném az Urat is követni, de a világ dolgai is érdekelnek és szeretem őket. Játékok, telefon stb. Mit tegyek, hogy ebből kiszabaduljak? Honnan vegyek erőt, hogy önmagam lehessek és hívőként éljek úgy, hogy a barátaim és az iskolatársaim ne forduljanak el tőlem? Szeretettel: Matyika

Válasz:

Úgy tudom, hogy Matyika 12 éves. Abban a korban van, amikor már tud hinni, és felelősséggel tartozik Istennek a cselekedeteiért, gondolkodásáért, egyszóval az életéért. Tehát a kérdése nagyon fontos!

A problémája a kettős élete miatt van: Szereti az Úr Jézust, de szereti a világot is.

Meggyőződésem, hogy addig szellemileg nem halad előre, nem lesz hozzá ereje, amíg a szívében el nem dönti, hogy Jézus Krisztusnál jobban senkit és semmit nem akar szeretni.

Az Úr Jézus azt mondta: Máté 6:24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti.

Matyikának egyik oldalon ott van az Úr Jézus. A másik oldalon a kortársai, az iskolatársai, akik kiközösítik, ha ő az Urat követi. Hogy ne közösítsék ki, ezért nekik is kedvez, nekik is szolgál. Ezért nincs ereje!

Mihelyt a szívében eldönti, hogy csak az Úrnak akar tetszeni, csak Neki akar szolgálni, és nem törődik azzal, mit lépnek erre az osztálytársai, a barátai, azonnal lesz ereje, mert az Úr megerősíti.

Nincs ennél rosszabb és nyomorultabb állapot, mint a kettősség. A Bibliai beszélő képek c. könyvben van egy kép erről. Egy szögesdrót kerítés tetején ül egy ember. A kerítés egyik oldalára az van írva: MELLETTE. Vagyis J. Kr. mellett. A másik oldalára: ELLENE. Az ember nem tudja eldönteni, melyiket válassza. Ez a legrosszabb, amit tesz: egyensúlyozik a szúró drótkerítés tetején.

Matyika – és minden hozzá hasonló helyzetben lévő – figyelmébe ajánlom azt a levelet, amit az előbb olvastam fel. Annak a 16 éves fiúnak is ez volt a fő problémája, ami végül öngyilkossági gondolatokig vitte, hogy nem akarta teljesen átadni az életét az Úrnak. Így írta, idézem:

„A végén aztán oda jutottunk, hogy az életemből a teljes átadás hiányzik. Azért nincs erőm, azért nincs öröm az életemben. Most két út áll előttem. Vagy átadom magam teljesen Istennek. Vagy maradok a régi bizonytalanságban. ... És végiggondoltam az eshetőséget. Tényleg köt-e engem valami a földhöz a régi életemhez? Igen! Mennyi mindentől megfoszt engem az istenhit. Nem választhatok kedvemre való élettársat. Tervezgetek, hogy mi leszek, de ha hiszek, nem lehetek tolmács, pedig szeretnék. Mások csalhatnak, hogy nem veszi észre senki, de én nem tehetem. Nem lehetek „nagyfiú”. Senki előtt nem fitogtathatom magamat, tehetségemet, ami nincs, vagy ha van is, Isten ajándéka. Nem gyümölcsöztetethetem kedvemre, stb.

De hát mit érnek ezek nekem? Maradjak a régiben és akkor éljek a bizonytalanságban? Rágódjam hiába sorsom felett? Se ide, se oda nem tartozom. Onnan a világ vádol, innen én magamat, mert nem tudok se ide, se oda dönteni. Egész életemet, vagy ki tudja mennyit belőle, eltékozolttá, örömtelenné, boldogtalanná, kétségessé tegyem? És a végén úgyis össze kell törnöm. Hiszen ígéret van rá.

Nem ez nem mehet így tovább! Nem lehet csak ebben vagy abban átadni magam. Egész életemet kéri az Úr. Ha átadom élek. Örökké élek, és örömöm lesz már a földön is. Nem leszek mindig búskomor, hideg, ingerlékeny, hanem az Ő békessége száll rám. Csak adjam át magam.

Leborultunk [T. bácsival] és közösen kértük az Urat, hogy szabadítson meg engem. Kértem, hogy fogadja el bűnös életemet. Mentem, mint a tékozló fiú. Íme, mindent eltékozoltam. S ha a földi atya megbocsát, mennyivel inkább a mennyei Atya. Jézus meghalt értem. A bűnösökért halt meg. A vére eltörli minden vétkemet. Tudom, hogy nem leszek egyedül megharcolni a majd ezután napfényre kerülő problémákat sem.

Isten a kegyelmébe fogadott engem! Nem mintha ez most történt volna, de én most hittem el, és most adtam át Neki egészen, feltétel nélkül az életemet”.

Kívánom, hogy így legyen Matyika életében, és mindazok életében, akik hozzá hasonlóan küszködnek, mert kettős az életük, kétfelé sántikálnak! Ezt fejezi ki a 447.sz. ének is: Korán hívtalak... Vége: Magam megadom. Rendelkezz velem!

Ámen